Az ember személyi titkárként sokak szemében olyan munkát végez, ami nem igazán fontos, ami csak a kávéfőzésről és a vendégek fogadásáról szól, és bár engem ez a fajta hozzáállás nem nagyon zavar, de azt gondolom, hogy ha bármelyik felsővezetőt megkérdeznék, hogy zavarná-e hogy ha egy hétig nem menne dolgozni a személyi titkára, és egyedül kellene megoldani a feladatait, bizony azt a választ adná a vezetők nagy százaléka, hogy ha a személyi titkár szabadságra megy, akkor bizony ő sem megy dolgozni, akkor ő is a pihenést választja. Rengeteg olyan dolgot oldunk ugyanis meg számukra, amelyek nélkül nem tudnának a munkára koncentrálni, frusztráltak lennének, vagy éppen nem is tudnák tovább folytatni még a szakmai tevékenységüket sem. Tényleg igyekszünk mindenben a kezük alá dolgozni, és ha nem tesszük, akkor fele akkora teljesítményre sem képesek egy nap, mint a segítségünkkel.
A legutóbb például a főnököm telefonja elromlott. Egyszerűen sehogy sem tudtunk bele életet lehelni, és nem is az volt a probléma, hogy ne tudtuk volna magát a készüléket helyettesíteni, hanem leginkább az, hogy a rajta lévő adatok nagy százalékáról nem volt mentés és mindenképp szüksége volt rájuk. Az én feladatom lett, hogy kiderítsem mit tudunk tenni az adatok kinyeréséért.
Én pedig az egyik nagyon kedves ismerősömtől azt a tanácsot kaptam, hogy keressem fel az androidszerviz.hu csapatát, mert ők, az adatmentés telefonról szolgáltatásuk keretében biztosan fognak tudni segíteni, és hála a jó égnek így is lett. Amikor megüzentem ezt a főnökömnek már akkor érezhetően jobb lett a kedélyállapota és a teljesítő képessége is a nap végére. Éppen ezért mondom azt, hogy ez tulajdonképpen már nem is egy közös munka, hanem egy barátság, az androidszerviz.hu csapata pedig megmentette ezt a barátomat egy nagyon nagy bukás veszélyétől.