Én nem vagyok az a típus, aki könnyen talál ajándékot bárki számára, őszintén szólva nem szeretek ajándékot kapni, sokkal jobban szeretek adni, de amíg rátalálok a megfelelő ajándékra nem csak idő szokott rengeteg eltelni, hanem azt gondolom, hogy őszhajszálam is bőven gyarapszik. Nem szeretek ugyanis átlagos csak azért, mert ajándékot kell adni – ajándékot adni. Én szeretek személyre szóló, egyedi dolgokat kitalálni, aminek tudom, hogy a másik szívből örülni tud és nem csak meglepődik rajta, hanem használni is fogja tudni és szeretni is tudja egyszerre. Ezt így leírva már mindenki jól érezheti, hogy nem szokott könnyű dolgom lenni.
Legutóbb például a nagymamám számára kerestem ajándékot, hiszen kerek évfordulót ünnepelt a szülinapján, és már nem illik leírni, hogy hány éves lett, de jócskán elég ahhoz, hogy minden tiszteletem, szeretetem és hálám benne legyen abban az ajándékban, amit végül át fogok adni neki. Rengeteget gondolkodtam, hogy mi lenne a tökéletes ajándék, mindek örülne, amit használni is tud és én is benne vagyok és nagyon sokáig nem igazán jutott eszembe semmi megfelelő, később aztán rátaláltam a szalaibalazs.hu oldalon egy gyönyörű és tökéletes ajándékra egy vászonkép formájában.
Mi ugyanis rengeteg nyarat töltöttünk a Balatonon. Nem igazán volt sok pénzünk, de felültünk hajnalban a vonatra, levonatoztunk, amit imádtam, később este pedig haza utaztunk. És ezt képesek voltunk megtenni egy hétig minden egyes nap. Én ugyanis imádtam és menni is imádtam vele, ő pedig annyira szeretett, hogy sosem panaszkodott, hogy fáradt lenne, vagy otthon haladnia kell, egyszer sem mondott nemet arra, hogy ha menni akartam a Balatonra. Még akkor sem, ha rossz idő volt. Éppen ezért a tökéletes ajándék számára egy Balaton vászonkép volt. Meg is lepődött rajta, nagyon tetszett neki, és láthatóan felhozott neki is minden gyönyörű emléket, hiszen könnyek szöktek a szemébe.